Ajándékgyűjtő doboz esküvőre

Kicsit megkésve, de elkészült az asztali koszorú is

Köszi anyu!!! :)

 

 

 

 

Kulcstartó, amitől még az asztalos is elalél...

Megelégelve az egy halomba tárolt kulcsokból adódó reggeli késéseket, ismételten megálmodtam a megoldást. Ennek örömére egy kellőképpen hideg napon (a kezem majd' lefagyott) kimentem a Városligetbe és begyűjtöttem néhány vaskosabb faágat. Hetekig hagytam őket száradni, csak a biztonság kedvéért...

Ezután a kiválasztott darabot meghámoztam (mondjuk szárazon már könnyen ment), a nagyon kilógó elágazásait lefűrészeltem és lecsiszoltam az éles részeit. Lealapoztam szürke festékkel, majd erre jött az ezüst és a sötétszürke antikoló festék. Végül annyi akasztót csavaroztam bele, hogy Nagy Kávétesztelő nem is hitte, van ennyi kulcsunk. Hát, jelentem van. A kulcstartó azóta is jól funkcionál, sikere is van és tele is van mindig. :)

Ágyat vettem, koszorú lett belőle

Azért mégsem volt ennyire fura a helyzet... :) Mivel Menedzser Menyasszony esküvőjének szervezése kellően lefoglalt, minden karácsonyi előkészület elmaradt. Arra még volt időm (és eszem!), hogy végre megtaláljam "az" ágyat, ami szépen meg is érkezett. Az összeszerelés után a lakás leginkább a MÉH papírlerakatára hasonlított, de nem bántam, mert terveztem valamit kezdeni a kartonokkal.

A terv a szokásos módon, félálomban született. :)

Először csillagokat vágtam ki belőlük.

 

 

Azokat pedig bevontam csomagolópapírral.

 

Mivel Nagy Kávétesztelővel idén összeeresztjük a díszeinket, be akartam bizonyítani, hogy az ő piros-arany duója passzol az én kék-ezüst párosomhoz. Ezért lett négyszínű a koszorú...

Engem meggyőzött, ő pedig még nem ért haza...