Megelégelve az egy halomba tárolt kulcsokból adódó reggeli késéseket, ismételten megálmodtam a megoldást. Ennek örömére egy kellőképpen hideg napon (a kezem majd' lefagyott) kimentem a Városligetbe és begyűjtöttem néhány vaskosabb faágat. Hetekig hagytam őket száradni, csak a biztonság kedvéért...
Ezután a kiválasztott darabot meghámoztam (mondjuk szárazon már könnyen ment), a nagyon kilógó elágazásait lefűrészeltem és lecsiszoltam az éles részeit. Lealapoztam szürke festékkel, majd erre jött az ezüst és a sötétszürke antikoló festék. Végül annyi akasztót csavaroztam bele, hogy Nagy Kávétesztelő nem is hitte, van ennyi kulcsunk. Hát, jelentem van. A kulcstartó azóta is jól funkcionál, sikere is van és tele is van mindig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése